Micimackó egy nap arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Fetrengett órákig az ágyban, nem volt kedve felkelni. Künn a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar, akár egy orosz szocialista forradalom. Aztán medvénk megunta a forgolódást ,az ágy forróját, és mégiscsak felkelt. A gramofonra kedvenc Halász Judit-lemezét tette fel,majd a kamrába indult mézért. A bödönt az asztalra tette, leült, finom mancsát belemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját ,s egyetlen  hatalmas nyelvcsapással eltüntette róla a nyúlós nyalánkságot.

   --Fújj--üvöltötte Micimackó  mérgesen, s a padlóra fújta a mézet egy adag nyállal egyetemben.--A hasadt életbe--káromkodott a mackó --,ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.

Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált minden sztereotipiát. Azért mert ő történetesen medvének született, miért kellene rajongania a mézért? Azért, mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem  és nem!  Kiáltotta, majd földhöz vágta a mézes bödönt .Felvette sapkáját, sálját  , majd megpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni a pólóját, de, nem ment: : a ruhadarab L - les volt a medve pocakja pedig XL -leset kívánt volna.

---Azért annak a csávónak is adnék egy baromi nagy sallert az orcájára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek egy szál kinőtt  rongyot rajzol a hasára --mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját, s kilépett a hisztériázó hóviharba.

 Léptei akár egy orosz anarchistáé, csak hóban hagyott lábnyoma volt kisseb némileg. Malacka háza felé vette az irányt. Arcán rémes ráncok húzódtak, gyomra pedig korgott az éhségtől. Nincs rosszab mint egy éhes --mérges medve.

Mikor Malacka házához ért, szó sem volt kopogásról. Medvetalpával rúgta be a rozzant, szúette ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.

--Mi a szart csinálsz, te malac?--üvöltött Micimackó.

Malacka hosszú órák óta próbált megpucolni egy narancsot, de hol kiesett a gyümölcs a kezéből, hol megvágta a késsel az ujját, hol szembespriccelte magát a narancs levével. Keze véres volt, arca ragadós a gyümölcslétől.

--Mit csinálnék, Micimackó? Bénázok. Már éppen azon voltam, hogy felhívlak telefonon, hogy jöjj segíteni. Tudod milyen szerencsétlen vagyok .Kicsi,  béna,   meg a komplekszusaim. nem ismersz esetleg egy jó pszichiátert? Igazán rám férne.....

--Kuss, te szopós malac!! Elegem van belőled. Nem segítek!

Nem tölthetem az életemet azzal, hogy egy folyton bénázó apró disznót pátyolgatok. Különben is, vége lesz itten a bőrdíványos palivilágnak! Jönnek a farkastörvények! Győzzön az erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennel felváltja a has birodalma. Jön a medvefeletti medve.

Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s onnan egy nagy, fanyelű húsvágó kést kapott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy orosz regényekben a nyárfa levele szokik. Micimackó határozott suhintással vágta le barátjáról a lila, csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon milyen lelki alkat lehet az , aki egy malacot darázsnak rajzol. Majd előkapta a Metafizikusok Képes Receptkönyv-ét, kinyitotta az ódon, bőrkötéses könyvet, és az egyik töredezett sárga lapról.....

"""A szopós malacot Micimackó megbökte, vérét kifolyatta, majd a hullát hófehérre tisztította. Megmosta  ,letörölte, sóval bedörzsölte majd egy óráig állni hagyta. Ezután a kizsigerelt állat hasüregébe kakukkfüvet, majorannát és köménymagot szórt. Megfelelő nagyságú tepsibe helyezte szétterpesztett lábakkal. A szájába egy szétbénázott narancsot helyezett. 4 kanál fagyos zsírral bekente, aláöntött némi vizet és a sütőbe tette. Mérsékelt tűznél, gyakran locsolgatva sütötte. Amikor félig megsült villára tűzött szalonnadarabbal kenegette. Mikor Malacka bőre pirosra és ropogósra sült kivette a sütőből, darabokra vágta, majd előmelegített tálon újra összeillesztette a részeket. Narancsos tormamártással tálalta."

 A kakukkfű és a majoranna illata tovakígyózott a berúgott ajtón át, s kavargott a Pagony felett, akár egy orosz muzsiklázadás. Először Tigris pattogott oda Malacka házához, akár egy pöttyös gumilabda. Ő érezte meg először az illatot, mert tudvalévően a tigriseknek van a világon a legjobb orruk.

--Micsoda fenséges pecsenye, csoda, hogy nem egy tigris készítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek, ez köztudott--kiáltotta a Tigris.

--Elegem van a répából, húst akarok! -dühöngött a Nyuszi.

--Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni--okoskodott a Bagoly.

--A füle lehet Zsebibabáé?- kérdezte Kanga száján szelíd anyai mosollyal.

Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, mintha börtönbe vetett orosz forradalmárok volnának akik évek óta nem láttak étket száraz kenyéren és poshadt vízen kívül. Nem szóltak egy árva szót sem, csak tömték mesefejüket.

Egyedül Füles szólalt  meg, mikor már kissé jóllakott:

--Malackát nem hívjuk enni? -kérdezte bátortalanul.

Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték Fülesnek: Maaaarha!

--Nem, szamár motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett a farka.

A dolgok későbbi lefolyásáról csak annyit, hogy a has birodalma tényleg megvalósult a Százholdas Pagonyban. Igaz , nem volt éppen hosszú életű. Tigris pár nap múlva bebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudják csinálni. Nyuszi a répás tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátai előtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a medvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló a szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor a spájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt a tételt támasztotta alá, miszerint nemcsak az orosz forradalmak eszik meg saját gyermekeiket.....